Beregszász - A hely, hol Rákóczi a szabadság szent ügyének élére állt

A Vérke patak két partján fekszik az Árpád-kori település, mely ma Kárpátalja egyetlen magyarlakta többségű városa. I. Béla király Lampert nevű fia alapította 1048-ban, ezért Lampertházaként szerepelt, míg II. Géza flamand telepeseket nem hozott a vidékre, akiket szászoknak neveztek, így lett Lampertszász a város neve. Beregszászként először egy 1499-es oklevéltben említik. Az egykori Borsava vármegyéből lett Bereg megye székhelye 1271-től  évszázados kiváltságjogokkal felruházva. Fénykora a XIV-XV. századra, Erzsébet királyné uralkodásának idejére tehető, aki a mai Grófudvar helyén építette fel nyári rezidenciáját. Bátori István zsoldosai 1511-ben feldúlják és kirabolják a várost. A reformáció eszméi erőteljesen megmutatkoznak, itt tartják 1552-ben az első református zsinatot, mely kimondja az egyház megreformálsát. A város a Rákóczi-szabadságharc tűzfészke, Esze Tamásék a templom előtti piactéren bontják ki 1703. május 22-én a szabadságharc hívó zászlaját.  A kuruc szabadságharc lezárásának 300. évfordulójára avatták fel Esze Tamás mellszobrát a zászlóbontás helyén. A XIX. században a magyar történelem olyan nagy alakjai fordultak meg a városban, mint Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Petőfi Sándor. A városban sétálva lépten-nyomon szobor, vagy emléktábla hírdeti az egyetemes magyar kultúra nagyjainak emlékét. Az 1848-49-es szabadságharc és az első világháború beregszásziak által is vívott győztes csatáit felülírta a bukás, mely Trianonnal tetéződött be, a kisbbségi lét elkezdődött, de a magyar szellem máig fennmaradt.